Aljzat-előkészítés (felhasználás szerint)

Ahhoz, hogy a beépítés hosszú élettartamú legyen, a burkolás előtt a felületnek szilárdnak, simának, száraznak, tisztának és teherbírónak kell lennie. Az aljzat előkészítése annak típusától függően történik (függőleges vagy vízszintes burkolat).

1. Padló

Betonaljzat esetén (ez a leggyakoribb) az előkészítés a következőkből áll:

• a felület tisztítása (az építkezési szennyeződés és a foltok eltávolítása)
• alapozó felhordása a vízfelvétel egyenletessé tételéhez és a tapadás növeléséhez
• a kiegyenlítő esztrich öntése, majd adott esetben az önterülő esztrich öntése
• a vízszigetelés felhordása.

A vízszigetelést a padlóra és részben a falakra is felhordjuk (körülbelül 20 cm). A sarkokban speciális tömítősarkokat használunk, a fal és a padló találkozási vonalára pedig fóliát viszünk fel. Faaljzat esetén az első művelet a padló rögzítése, ezt követi az alapozó felhordása.

Burkolás olyan felületre, amely már gres-/csempeburkolattal van ellátva, a régi lapok eltávolításával:

74. A régi lapok eltávolítása: vésővel felszerelt ütvefúró kalapácsot használunk. A véső hegyét a lapok közötti hézagba helyezzük; a keletkező rezgések és nyomás a lapok törését okozzák.
75. Eltávolítjuk a padlóra ragadt régi habarcsmaradványokat: ugyanazokat a szerszámokat használjuk, a véső hegyét a habarcsdarab egyik szélére helyezzük, és nyomást fejtünk ki. A rezgések és a nyomás segítenek a maradványok eltávolításában.
76. Kikapcsoljuk a padlófűtési rendszert, ha van ilyen.
77. Megtisztítjuk a felületet: a nagy greslapdarabokat lapáttal távolítjuk el, és ipari porszívóval szedjük fel a maradványokat. A felületnek tisztán kell maradnia.
78. Ellenőrizzük, hogy a megmaradt aljzatfelületen nincsenek-e foltok. Ha a felületen foltok vannak, akkor meg kell ismerni azok jellegét, és adott esetben el kell távolítani őket.
79. A tisztítás után tiszta vízzel leöblítjük a felületet.
80. Hagyjuk megszáradni a felületet, ügyelve arra, hogy a víz ne álljon meg (a felesleges vizet eltávolítjuk, hogy ne hatoljon be a padlóba).
81. Megmérjük a felületet: mérőszalagot vagy colstokot használunk. Erre a műveletre azért van szükség, hogy meghatározzuk, hány egész lap fér el a felületen, és hányat kell vágni. Érdemes egy lapra méretarányos rajzot készíteni arról, hogyan kellene kinéznie az elrendezésnek a valóságban; ez segít kiszámítani azokat a területeket, ahová vágott lapok kerülnek, azok méreteit, és egyben ellenőrizni a beépítendő egész lapok számát.
82. Próbát végzünk (szárazpróba): egy sor lapot (teljesen vagy részben) elhelyezünk a felületen, és meghatározzuk, hogyan kell elvágni a szélső lapokat (azokat, amelyek nem férnek el). A lapokat a hátoldalukon megszámozzuk.
83. Ellenőrizzük a felületkezelést és a színvilágot, meghatározzuk a beépítés módját. Ha mintát szeretnénk kialakítani a felületen, javasolt a lapokat a minta szerint elhelyezni, a beépítés előtt szimulálva az elrendezést. Érdemes ellenőrizni a csomagokat, hogy megfigyelhessük a színbeli eltéréseket, amelyek ugyanazon kőtípus válogatásait jelentik. A lapokat a kívánt színelrendezésbe helyezzük.
84. Ellenőrizzük a beépítési feltételek betartását: száraz lapok (a beépítés előtt legalább 24 órával nedvességtől védve), beépítési hőmérséklet 5 és 25 fok között (beltéren és kültéren egyaránt), szokásos páratartalom.
85. A ragasztót a gyártó útmutatásainak megfelelően készítjük el.
86. Elkezdjük magát a beépítést, a kőzet felszívóképességétől függően. A nagyobb vízfelvételű kőnél (mészkő, travertin) javasolt, hogy a lap beépítése előtt annak hátoldalát szivaccsal, tiszta vízzel megnedvesítsük. Ez a művelet lehetővé teszi, hogy a lap ne szívja fel túl gyorsan a nedvességet, és megnöveli a kötési időt. A kis felszívóképességű anyagból készült lapokat (gránit, pala, márvány) közvetlen felhordással építjük be.
87. A ragasztót folyamatosan terítjük el a felületen fogazott kanállal. A ragasztó száradási idejétől függően kisebb felületekre hordjuk fel, hogy ne száradjon meg a lap beépítése előtt. A ragasztó felhordható csak a felületre, vagy a lapra is (nagyméretű lapoknál). A nedves terekben végzett burkolásnál a lap ragasztóval való lefedettségének legalább 95%-osnak kell lennie.

A nagy lapoknál a gyártásból adódóan egyenetlenségek vagy alakváltozások jelentkeznek; ezek kiegyenlíthetők a ragasztóval: mélyebb barázdákat alakítunk ki a lapok felületén 10-20 mm-es fogazatú glettvassal. A kis lapoknál kisebb fogazatú kanalat használunk, és legalább 60%-ban fedjük le ragasztóval. A felhordási technológia a „fésüléses”, nem pedig a „pogácsás”, mivel biztosítani kell a tökéletes tapadást. A ragasztót egyenes irányban hordjuk fel, anélkül hogy íveket húznánk a kanállal. Így kis, párhuzamos barázdák sora keletkezik, amelyekre ráhelyezzük a lapot. Ha a lap téglalap alakú, a ragasztót úgy hordjuk fel, hogy a barázdák merőlegesek legyenek a lap szélességére. Mindezeknek a műveleteknek a célja a tapadás növelése. Ha nagy lapokat vagy egymáshoz ragasztott kis kövekből álló paneleket (15 x 60 cm) használunk, javasolt a hátoldalukra is felhordani egy réteg ragasztót a lehető legjobb tapadás érdekében.

88. A burkolást egy saroktól kezdjük, hogy biztosítsuk a lapok illeszkedését. A lapot közvetlenül a felületre helyezzük, és finoman megnyomjuk, adott esetben enyhén előre-hátra mozgatva, elfordítás nélkül. A felületnek síknak kell lennie. A rögzítéshez gumikalapács használható.
89. A fuga nélküli beépítés lehetővé teszi folytonos minták kialakítását a burkolt felületen. Az egész lapokat építjük be, a burkolandó felület széleinél lévő hézagok üresen maradnak. A beépítés után a felesleges ragasztót nedves szivaccsal távolítjuk el. Fűtött padlóknál a beépítés fugával történik. Ugyanígy a nagy, nem kalibrált (nem derékszögben vágott) lapoknál, valamint az alakváltozásokat vagy egyenetlenségeket mutató lapoknál is fugával építünk be. A fuga rögzítéséhez távtartókat (kereszteket) használunk. A beltéri burkolatoknál általában 1-2 mm-es fugákat hagyunk.
90. A burkolt felületet legalább 1-2 óráig, vagy annyi ideig hagyjuk száradni, amennyit a ragasztó használati útmutatója előír, anélkül hogy rálépnénk.
91. Az egész lapok beépítése után burkolatlan területek maradnak, akár a szélek mentén, akár akadályok megkerülése miatt. Ezeken a helyeken a lapokat méretre kell vágni. Megmérjük azokat a felületeket, amelyekre a lapokat be kell építeni, és minden lapon megrajzoljuk a kivágásokat, ügyelve arra, hogy meghagyjuk a szélek melletti hézagokat.
92. Előkészítjük a lapvágó gépet; ennek vízhűtéses rendszere van, a vágás pedig gyémánttárcsával történik. Feltöltjük a tartályt vízzel, elindítjuk a gépet, és néhány percig üresen járatjuk, amíg a gyémánttárcsát átnedvesíti a víz. Leállítjuk a gépet, ráhelyezzük a lapot, rögzítjük, és a tárcsát a felrajzolt jelölésre állítjuk. Elvégezzük az előkészítő műveleteket úgy, ahogyan azokat a gyártó megadta. A kövek keménysége eltérő, és a gépet (a gyémánttárcsát) a vágandó kő szerint kell megválasztani.
93. Kivágjuk a felrajzolt lapokat, hagyjuk megszáradni, majd ugyanúgy építjük be őket, mint a többit.
94. A felületet természetes úton hagyjuk megszáradni (körülbelül 24 óra), anélkül hogy rálépnénk. Ha a beépítés fugával történt, kivesszük a kereszteket.
95. A lapok közötti fugákkal készült beépítéseknél a fugákat speciális fugázóanyaggal töltjük ki.
96. A fugázás után eltávolítjuk a felesleget, és hagyjuk megszáradni a felületet (24 óra).
97. Tiszta vízzel lemossuk a felületet.

(Képek: VÍZSZINTES BURKOLÁS FALAZAT ÉS FA ALJZATON)

2. Függőleges burkolás

Falazat (pórusbeton, tégla) aljzat esetén alapozást, a falak alapvakolattal és glettel történő vakolását, valamint a vízszigetelés felhordását végezzük el. A gipszkarton falakat alapozzuk. Vakolás nem szükséges. Azokon a területeken, ahol nem burkolunk, glett vagy festék alkalmazható.

A fürdőszobákban, pincékben, konyhákban, tetőkön, alapokban, zuhanykabinokban, kültéri teraszokon és más nedves terekben gyakran szükséges vízszigetelés felhordása a tömítés biztosításához, még a kőlapok beépítése előtt. A vízszigetelés olyan membrán vagy bevonat, amelyet a felületre hordunk fel, megakadályozva a víz beszivárgását. Vízszigetelés hiányában a víz beszivároghat a kőlapok közötti fugákon, a lehető legkellemetlenebb következményekkel: beázások, penész és felszálló nedvesség megjelenése, a lapok leválása vagy törése, az esztrich morzsolódása, vízfoltok megjelenése, a nedves környezetre jellemző szag. A fürdőszobában vízszigetelést hordunk fel a padlóra (teljes egészében), a függőleges falakra (részben) és a zuhanykabinban (a padlóra és a függőleges falakra teljes egészében).

A vízszigetelést a gyártó útmutatásainak megfelelően hordjuk fel, az alábbi fő lépésekben:

98. Az esztrich öntése – a csövek beépítése után végezzük.
99. A felület tisztítása – az esztrich megszáradása után a felületet megtisztítjuk, eltávolítva a maradványokat, a port és a zsírokat.
100. A felület előkészítése – a vízszigetelés felhordása előtt a felületen lévő repedéseket és a falak padlóval való csatlakozásánál lévő hézagokat lefedjük (szilikon használható). Egyes gyártók alapozóréteg felhordását is javasolják.
101. Az első vízszigetelő réteg felhordása. A felhordás szokásos eszközökkel történik: meszelő, festőhenger, ecset, glettvas, kesztyű használatával. A vízszigetelő réteg vastagsága 1 és 2,5 mm között változik, a gyártótól és a felhordási területtől függően.
102. Tömítőszalagok felhordása a fal és a padló találkozási területein, két függőleges fal találkozásánál, a tágulási hézagok lefedésére és a csövek átvezetési helyein.
103. A második vízszigetelő réteg felhordása – ezt az első rétegre merőlegesen hordjuk fel, a tömítőszalagokra is, a gyártó által a használati útmutatóban megadott idő elteltével.
104. Az eszközök lemosása használat után – szükséges, hogy a vízszigetelés ne keményedjen meg rajtuk.
105. A falak és a padló burkolására néhány óra elteltével kerül sor, amennyi idő a száradáshoz szükséges (a gyártó útmutatása szerint).
106. A közös nedves terekben a vízszigetelés ugyanazokkal az anyagokkal készül; nyomás alatti vízzel végzett munka esetén harmadik vízszigetelő réteget is felhordunk.

Rugalmas vízszigetelés használatát javasoljuk.

A falak vakolása

A vakolás közvetlenül a falazaton végzett művelet. A burkoláshoz szükséges optimális aljzat biztosításához szükséges. A vakolat védi a falakat a környezeti tényezők hatásától, és díszítő szerepe is van. Beltéren és kültéren egyaránt alkalmazzuk. Az alapvakolatot közvetlenül a falazatra hordjuk fel, ezt követi a glett, amelyet a felületképzéshez használunk. Olyan alapvakolat ajánlott, amelyet jó mechanikai ütésállóság és fokozott tapadás jellemez. A gletteket a felületek kiegyenlítésére használjuk, ellenállnak a környezeti tényezőknek, és engedik a fal lélegzését. A vakolás után a fal készen áll a kő beépítésére. A vakolás az alábbi fő lépések szerint történik:

107. A felület előkészítése – a falnak száraznak, szilárdnak és tisztának kell lennie.
108. A fröcskölés felhordása – ez cementtejből álló alapozó, amelyet kőműveskanállal vagy simítóval terítünk el a felületen. Szerepe az aljzat felszívóképességének egyenletessé tétele.
109. A vezetősínek (vakolatvezető sávok) felszerelése – az alapozó megkötése után szereljük fel, először a szélsőket (a fal élétől körülbelül 30 cm-re). A szélsők között zsinórral jelölünk. A közbenső sávokat egymástól 0,8 és 1,50 m közötti távolságra helyezzük el. Vízmértékkel ellenőrizzük a függőlegességüket.
110. Az első vakolatréteg felhordása a sávok közé (2-2,5 cm vastagság) – a sávok megszáradása után hordjuk fel, simítót és kőműveskanalat használunk. Végül lehúzóléccel elsimítjuk. A felesleges anyagot újra felhasználjuk.
111. A második réteg felhordása (nedvesen nedvesre) – hagyjuk, hogy az első réteg vakolata kissé megkössön, majd felhordjuk a másodikat.
112. A glett felhordása – nagy glettvassal dörzsöljük el. A vakolat részben száraz.

A falak glettel történő vakolása után glett hordható fel, vagy közvetlenül át lehet térni a kővel való burkolásra. A homlokzat kültéri vakolata a ház hőszigetelő rendszerének része lehet.

Az esztrich öntése, a vízszigetelés felhordása és a falak vakolása a burkolást megelőző tevékenységek, amelyek különösen a beltérben szükségesek. Szintén beltéren végzünk a munkalapok, a lépcsőfokok és az ablakpárkányok beépítését megelőző sajátos tevékenységeket. Kültéren földmunkákat végzünk a burkolatok (különösen a kockakő) vagy a poligonkő beépítéséhez, valamint kiásásokat a medencék beépítéséhez.