Fedezze fel, mi a közös a tetoválásokban és konstrukciókban

Az ember évezredek óta tetovál. A tetoválások bizonyítékai az egész világon elterjedtek. A serdülőkori beavatási rituálék, spirituális vagy mágikus kapcsolatok, törvényen kívüli védjegyek, bizonyos csoportokhoz való tartozás jelei, társadalmi státusz jelzései és sok más jeleként a tetoválást ma már igazi művészetnek tekintik.

A világ nagy városai tele vannak tetováló szalonokkal, a tetoválótervezők pedig igazi popkultúra művészekké váltak, sőt valóságshow-tévéműsorok alanyaivá váltak. Innen az épületek tetoválásáig már csak egy lépés volt.

Érdekes megfigyelni, hogy az épített tér - a természetes térrel szemben - hogyan került be annyira a modern ember tudatába, hogy a bőrre rajzolódott. E rajzok értelmezése nyitott marad: szigorúan esztétikai érték, kritikus és könnyed társadalomhoz való hozzáállás, szeretetteljes emlékezés, közösséghez tartozás jele stb.

A bonyolultabb vagy minimalista rajzok szerkezete nyilvánvalóan a kortárs művészet jegye. Amint az látható (nem csak a cikk fotóin), a legnépszerűbbek a pazar tetoválások, sok grafikai vagy kromatikus részlettel. Paradox módon bár a pompás tetoválásokat választják, a fiatalok a minimalizmust részesítik előnyben a belső és külső dekorációs projektekben.

Akkor miért döntenek az emberek úgy, hogy katedrálisokkal tetoválnak – ami definíció szerint összetett építészet? Egyszerűen azért, mert jól néz ki? Ezzel párhuzamosan az épületek számának és így az egyenes vonalaknak a növekedésével a leggyakoribb tetoválások Új-Zéland ihlette íves vonalakból állnak. Azt mondják, hogy számunkra azok a dolgok a legreprezentatívabbak, amelyeket a legjobban őrzünk.

Ami a bőrt illeti – amennyire csak lehet! - könnyen érthető, hogy a tetoválás kiválasztása rögeszmék, preferenciák, intim jelentések sorozatán alapul. Nem készültek (még!) tanulmányok arról, hogy egy bonyolult rajzzal tetovált embert milyen dekorációs projektre választanak: gazdag érmárványt vagy erek nélküli monokróm csempét.

Ugyanakkor érdemes észrevenni a tárgyak egyszerűbb kialakítását, az autókban, laptopokban, székekben, de tollakban, irodai lámpákban, kamerákban stb. Ugyanez vonatkozik a divatra, a városépítészetre - lásd az irodaházakat...

Lehetséges, hogy ezek a tetoválások (egyenes vagy íves) vonalakkal kitöltött tetoválások – talán nem is szándékosan – lázadást jelentenek azokkal a formai egyszerűsítésekkel szemben, amelyeket a múlt század elejéről hoztak az absztrakt területre? A külső általában reduktívabbá válik, így sokféle jelentést kaphat.

Mivel az absztrakt vagy lényegében egyszerű forma manapság a legkülönfélébb explicit jelentésekkel van megterhelve, talán a tetovált épületeken keresztül a kortárs ember szükségét érzi, hogy visszatérjen a művészethez az implicit, látható jelentésekkel... A művészet és a tárgy számára, ami azt jelenti, valami a magyarázatok felett, az első kapcsolatfelvételtől látható.

Ki tudja-e fejezni e bonyolult tetoválásokon keresztül a kortárs ember azt az identitásválságot, amellyel szembesül egy egyre inkább a pusztán praktikus, funkcionális szempontokra redukált külső és belső kialakítás?

Kortársunk, fiatal vagy nem olyan fiatal, azért marad a grafikai minimalizmus csúsztatásában az őt körülvevő világban (tehát az élettérben), mert így jobban érzi magát? Inkább a minimalista dekorációs stílust részesíti előnyben a mozgalmas élet hátterében, mert a grafikai és kromatikus „csend” nyilvánvalóan kevesebb vizuális tényezőt vonz magához, ami zavarja, stresszeli? És mivel a lelkének még mindig szüksége van jelentésre és szimbólumokra, amelyek ellen rezeg, a kortárs ember teljesen más kontextusban fedezi fel és értékeli át a tetoválást, mint 5000-6000 évvel ezelőtti ősével?

A választól függetlenül még elemezni kell a kortársak testén az épületekkel ellátott tetoválások tömeges jelenlétét, valamint azt a pszichológiai kapcsolatot, amely e tendencia és az elkövetkező években a belsőépítészet fejlődése között fennáll. Itt lehetne egy jelünk (sic!).

Egy azonban biztos: sokan, akik ezt csinálják, az éles és magas tetőket részesítik előnyben. Így az egyéb spekulációktól, némi optimizmustól, magas törekvésektől és az impozáns épületek iránti vonzalomtól eltekintve megfejthetjük, hogy támogassuk ezeket a választásokat.

A fotó forrása: archdaily.com