Egy egyszerű műszaki útmutató a természetes kő kiválasztásához

Mielőtt szembesülne a természetes kő kiválasztásának problémájával, ez az egyik legegyszerűbbnek tűnik a Földön. És mégis, csak azok, akik már eldöntötték, melyik természetes kő felel meg leginkább projektjüknek, elmondhatják, milyen nehéz ez a művelet. Természetesen először a színről kell döntenünk, de nem korlátozhatjuk egyetlen termékre, mert azt a helyet nem fogjuk csak egyféle természetes kővel díszíteni. Tehát ezt a színt egy olyan rendszer szerves részének kell tekintenünk, amelynek harmóniákkal és megfelelő kontrasztokkal kell rendelkeznie.

Még mindig meg kell választanunk a felületet és a csempe méretét. De még most sem teljes a kiválasztás, mert végső soron a következő paramétereket is figyelembe kell vennünk: vízfelvétel, súrlódásállóság, fizikai ellenállás és tartósság. Vegyük őket egyenként.

Tömítés

A kő vízfelvétele rendkívül hasznos mutató, amely bizonyítja az anyag foltállóságát. A magas vízfelvétel azt jelenti, hogy a kő a folyadékok miatt foltosodhat. A kő vízelnyelő képessége nagymértékben változhat a kő természetétől függően. A gránit és a márvány abszorpciós rátája kevesebb, mint 0,1%, míg a mészkő és a homokkő 10% feletti. Ezek a számok önmagukért beszélnek az anyag tulajdonságairól, és különösen arról, hogy a kövek mely területeken a legjobban használhatók, valamint a természetes kő utókezeléséről.

A fenti táblázatból azt látjuk, hogy a márvány alacsonyabb abszorpciós fokot jelez, ami arra enged következtetni, hogy a márvány erősebben foltosodik. Ez a mutató azonban nem fedi fel az egész jelenséget, mert a kőösszetételt még figyelembe kell vennünk. Egyes foltok a kő összetevői és a festőanyag közötti kémiai kölcsönhatás miatt keletkeznek. Például a legtöbb mészkő és márvány kalcitot tartalmaz, amely érzékeny a savas oldatokkal való reakciókra.

Így az egyik kőre kiömlött bor nem csak a folyadéknak a kő pórusaiba való mély behatolása miatt hagy foltokat, hanem a csempe felületét érő felületes támadás következtében is. Ilyen körülmények között azok a kőzetek, amelyek összetétele többnyire kémiailag inert (stabil) ásványokból áll, mint például a kvarc és a földpát (amint a gránitban található), nagyobb valószínűséggel bírják a felületes festést.

Ezért ezt a fajta inert ásványi köveket javasoljuk padlóburkoláshoz az ebből a szempontból kockázatos területeken: fürdő- és konyhapultok, erkély korlátok stb.

Másrészt a csempe szempontja is fontos, amit a kőzet belső szerkezete határoz meg. Például egy gránit csempe, amelynek összetétele pigmentált, könnyebben "álcázza" a foltot, mint egy fehér márványlap. Az eset hasonló a vörös ingen lévő vörösbor-folthoz, összehasonlítva a fehér ingen lévő vörösbor-folthoz.

Összefoglalva, ha a terület, ahová a természetes követ behelyezzük, nagyon átmeneti, és ki van téve a gyakori kiömlések kockázatának, akkor tanácsos vízálló követ választani, és ne tartalmazzon ásványi anyagokat, például kalcitot. Olyan anyagot is figyelembe veszünk, amelynek gazdag, tarka ereje van. A feltételeknek megfelelő kövek között találunk gránitot, palát és sűrű textúrájú márványt.

Nagyon fontos! A többi, ebbe a kategóriába nem tartozó természetes kő fürdő- és konyhai munkalapként használható, ha például időben lezárják és megfelelően karbantartják.

Végtére is, a választás mindenki hajlamától függ, hogy többet vagy kevesebbet fordít-e a kő utógondozására. Azért mondjuk ezt, mert vannak olyan anyagok, amelyek teljesen fantasztikusan néznek ki, mégis sokan használják őket „kockázatos” helyeken.

Súrlódással szembeni ellenállás

Ez a tényező különösen fontos a belsőépítészetben használt kövek esetében. Az alacsony súrlódási ellenállás idővel jelentős kőfényvesztéshez, karcoláshoz és mélyebb textúraromláshoz vezet. A súrlódási ellenállás (kopásállóság) a kőzetet alkotó ásványok keménységéből és a részecskék közötti erőből adódik, ami miatt egyben maradnak, hogy tömörek maradjanak. Vegyünk összehasonlításul egy homokkő lemezt és egy gránit csempét.

Mindkét csempe jelentős arányban tartalmaz kvarcot. A kvarc ellenálló és strapabíró anyag, a gránit mégis jobban ellenáll a súrlódásnak, mint a homokkő. Ezt az eltérő viselkedést az magyarázza, hogy a gránit összetételében a részecskék feszesebbek, tömörebbek, a homokkőben pedig egyesülésüket gyengébb erők és kevésbé tartós agyag éri el. A hosszú távú súrlódás révén a kvarcszemcsék kiszoríthatók a homokkőlapokból, és a gránit kvarcszemcséken lehetővé teszik a felület fokozatos kopását.

A kis index alacsony súrlódási/kopási ellenállást jelez. A 8-nál nagyobb szám egy olyan mutató, amelyet általában elegendőnek tartanak, így a csempe alkalmas lesz lakóterek belső padlójára. Kereskedelmi vagy közösségi terek esetében általában, ha a csempe polírozott, annak legalább 12-es súrlódási ellenállási tényezővel kell rendelkeznie. Ez a tényező azt jelenti, hogy a kő fénye tovább tart. Nyilvánvalóan ennek a mutatónak magasabbnak kell lennie a nagy forgalmú területeken.

A polírozott felületek érzékenyebbek a súrlódásra, és könnyebben láthatóak a különösen a monokróm és homogén textúrájú csempéken előforduló nyomok. A megfelelő gondozás (a por, kavicsok és talaj véletlenszerű eltávolítása) azonban csökkentheti a karcolások kialakulásának kockázatát. Ezen adatok figyelembevételével erős forgalmú helyeken célszerű csiszolt, szálcsiszolt, bukfencezett vagy bokros kalapácsos burkolólapokat használni.

Nyomásállóság

A nyomásállóságot (általában "ellenállásnak" nevezik) MPa-val jelölik, és azt a minimális szükséges erőt írja le, amelynél a kő nyomás vagy hajlítás (hajlítás) hatására eltörik.

Ha egy 23 x 11 cm-es, 4 MPa nyomásállóságú mészkőtéglát próbálunk feltörni, akkor 101 000 Newton erőt kell kifejtenünk, ami kb. 10 tonna.

Hajlítási ellenállás

A hajlítási ellenállás egy másik tényező, amely rendkívül fontos a vékony és nagy csempék esetében, mint például a födémek és féllapok (290 cm-től 70 cm-es szélességig). Ezek a csempék nagy vizuális hatást gyakorolnak a tereprendezésre, ezért az építészek és a tervezők egyre inkább ajánlják őket. Szintén ebbe a kategóriába tartoznak, ahol a hajlítással szembeni ellenállás lényeges, a nagyméretű kőlapok, palalapok, konyhai munkalapok és fürdőszobai munkalapok is.

Íme néhány példa a leghíresebb természetes kövek hajlítószilárdsági értékeire:

Mint látható, minden kőtípusnak meglehetősen magas a hajlítószilárdsági spektruma, de a számadatok még így is megjósolhatják annak esélyét (a meghibásodást!), hogy a termék szállítás vagy beszerelés közben eltörik vagy megreped. Egy másik részlet, amely szorosan kapcsolódik ehhez a hajlítószilárdsági indexhez, a termék mérete. Tegyük fel, hogy van egy 30 cm széles, 120 cm hosszú és 1 cm vastag gránitlapunk, aminek a hajlítószilárdsága 10 MPa.

A táblát két téglára helyezhetjük 110 cm távolságra közöttük. Ha elkezdünk nehezíteni a csempét, amikor elérjük a 36 kg-ot, az felére törik. Ugyanaz az anyag, azonos nyomásállósági indexszel, de 2 cm vastagságú, félbetörik ... 150 kg súlyig. Tehát dupla vastagság, 4-szer nagyobb hajlítószilárdság.

Valójában ilyen helyzet a való életben nem fordulhat elő, a példa pusztán a vastagság szerint eltérő anyagreakció bemutatására szolgál, de ugyanolyan fokú rugalmassággal, hajlítással. Néhány következtetés a fenti demonstrációból: a csempe dupla szélessége megduplázza a szétrepedésének kockázatát, a kétszer vastagabb csempe négyszeres súlynál eltörik, és minél nagyobb a hajlítási ellenállás, annál keményebb lesz. hogy a csempe eltörjön vagy megrepedjen.

Óvatos! Ezek csak szállítási és telepítési helyzetek. Ezek a kockázatok kizártak, ha a csempe méretétől, vastagságától vagy hajlítószilárdságától függetlenül megfelelően vízszintesen vagy függőlegesen került beépítésre.

Tartósság

Amikor a fenntarthatóságról beszélünk, mindig az ókori épületek ellenállására kell gondolnunk, mint például a Parthenon, a piramisok és sok más templom vagy színház, amelyek kiállják az idő próbáját. A követ leginkább befolyásoló meteorológiai jelenségek a savas esők és a fagyás-olvadás ciklusok.

Van egy teszt, különösen homokkő esetében, ahol a követ sós vízbe merítik, majd kemencében szárítják. A követ 15 alkalommal vetik alá ennek a ciklusnak. Az erodált kő mennyiségét lemérik, ami azt eredményezi, hogy a maradék egy százalékát a kő elveszíti ezekből a ciklusokból. A tesztnek alávetett csempe súlycsökkenési százaléka az alábbi táblázat becslésein alapul:

Az A fokozatba tartozó természetes kő falak, sikátorok vagy úszómedencék körüli medenceburkolatok külső burkolására használható. A medence kialakításánál használt köveknek nagy fokú tartóssággal kell rendelkezniük, ezért az A-val egyenértékű vagy annál nagyobb érték szükséges.

A tartósság ellenállással jár. Mind a nyomással szembeni ellenállást, mind a hajlítást a kőzetásványok közötti kapcsolat határozza meg. Az ásványi részecskék közötti szoros kötés a követ ellenállóbbá teszi a sók kristályosodása és a víz fagyása során keletkező folyamatok mechanikai erőivel szemben. Ha ezek a víznek a kőzetbe való beszivárgásából származó mechanikai erők nagyobbak, mint a részecskéket összetartó erők, a kő megsérü